cleverkids

Amit digitalizációként emlegetünk, valójában egy lényegesen komplexebb, és leginkább évtizedes távlatban értelmezhető folyamat, amelyre negyedik ipari forradalomként is szoktunk hivatkozni. Az ipari forradalmak alatt általában azt a hosszabb időszakot értjük, amikor a technikai fejlettség olyan szintre ér, ami drasztikusan átalakítja mindennapi életünket. A változás mértéke és sebessége számít leginkább, amik és ahogyan a termelési folyamatokra hatnak, de a hatás az életszínvonal és az életminőség változásában mérhető leglátványosabban.

Drasztikus változások időszakában élünk tehát, ráadásul ez az ipari forradalom annyiban eltér a "szokásostól", hogy a változás gyorsabban, koncentráltabban zajlik. Az új technológiák párhuzamosan fejlődnek, de amint rendszeres interakcióba lépnek, egymásra is épülnek, és hatásuk összeadódik, egymást erősíti. Az előző ipari forradalmakat sorrendben a gépesítésre, az elektromosságra és a komputerizációra szoktuk logikailag felfűzni, mindhárom esetben több technológia megjelenése révén lett lehetséges az említett drasztikus változás, és az ilyen egyszavas leegyszerűsítés is csak visszatekintve lett lehetséges. Most még nem tudjuk, hogy a most zajló folyamatok végül milyen irányt vesznek és a végbement változások során melyik technológia fog dominálni, és milyen fogalom mentén lesz lehetséges egy szóvá egyszerűsíteni.

Paradigmaváltás - az oktatásban is?

A diszruptív technológiát általában nagy igéretnek tartjuk, de a diszrupció bizony azt jelenti, hogy nem csak győztesei vannak a változásnak. Egy-egy drasztikus váltás a termelési módszerekben, sokszor kritikusan érint teljes ágazatokat. Az ágazatok azonban megújulnak, az egyének pedig sokszor vesztesként maradnak hátra.

Amit jelenleg látunk, hogy lényegesen több, potenciálisan paradigmaváltó technológia fejlődik nagyon gyorsan és párhuzamosan. A fejlődésük párhuzamos, de szó sincs róla, hogy ne lenne interakció, vagy akár szinergia is. A különböző technológiák egymást erősítik, a növekedés - egyelőre - egyre csak gyorsul.

A fejlődő szenzor technológiának köszönhetően egyre több adat áll rendelkezésre, ami relevánsabb és jobb döntésekhez vezet, és az eszközök egymással is tudnak kommunikálni (IoT, internet of things). A gyorsuló adattovábbítás és kapcsolat (4G, 5G, lassan 6G) révén egyre inkább tervezünk ezzel megoldás szinten, és még több adat keletkezik, amelyet egyre hatékonyabban tárolunk a felhőben, vagy a ködben (cloud computing and fog computing), ahol a big data és adat vizualizáció után már a mesterséges intelligencia (machine learning) révén kaphatunk egyre jobb statisztikai előrejelzéseket, és a tranzakcióink a DLT (distributed ledger, blockchain) technológia által transzparensen és biztonságosan kerülnek rögzítésre, és hozzáférés megléte esetén valós időben elérhetők.

A változás tehát gyorsabb, több technológiát érint, és így várhatóan mélyrehatóbb is lesz, mint korábban valaha. Ez nyilvánvalóan komoly alkalmazkodást igényel tőlünk, mind egyéni, mind társadalmi, sőt globális szinten is. Márpedig alkalmazkodni tanulással szoktunk. Ez most nem egyszerű. Egyrészt közel egy évszázada a tanulásunk fő csapásiránya - a ráfordított időben legalábbis biztosan - az állami intézményrendszerekhez kötődik. Ennek a problémás része innentől intuitív, hiszen kevés terület kapott több kritikát az utóbbi időben, mint az oktatás. A rendszer még a legjobban működő közegben is elavultnak tűnik, nem az életre készít fel és lassan reagál. Igen, ezek a kritikák még az ipar4.0 előtt fogalmazódtak meg. A problémát csak fokozza, hogy az új technológiák kapcsán nagyon nehéz megfelelő strukturált tudást szerezni, nota bene lépést tartani a fejlődéssel. A technológia ráadásul egyre magasabb szintű matematikai ismereteket követel meg a mélyebb megértéshez. A középiskolai matematika oktatás ott ér véget - kb a 300 évvel ezelőtti felfedezéseknél - ahol a technológia szempontjából izgalmas témák (diszkrét matematika) kezdődnek.

Az oktatás kihívása a negyedik ipari forradalom alatt és után

Mit tehetünk tehát, ha valóban szeretnénk felkészülni, vagy segíteni gyermekünk felkészülését a merőben új helyzetre? Ezzel már sokan és régóta foglalkoznak oktatási szakemberek. A kompetencia alapú oktatás hangzatos jelszava mögött is az a felismerés húzódhatott meg, hogy valóban nem információt kellene tanítanunk, hanem megtanítani megtalálni az információt, de még inkább megtanítani tanulni és gondolkodni, és a megszerzett tudást használni.

Mi ennyire messzire nem szeretnénk menni, és nyilván nem is tudnánk. De azt gondoljuk, hogy egy bizonyos területen (matematikai koncepció) egy mélyfúrás jellegű alapos megértést tudunk adni, míg az általánosabb képességek terén egy szélesebb körű tanulási és alkalmazkodási mintát biztosítunk, alapvetően szükséges képességeket fejlesztünk.