cleverkids

A nagyon gyorsan változó világ komoly kihívás elé állít mindenkit, aki részt vesz az oktatásban. Kis túlzással kijelenthető, hogy 3-4 évente új szakmát kell tanulnunk, míg egy új évtized jó eséllyel új iparágban talál minket. Így rövid távon új tartalmakat, új módszerekkel és új felületekkel kell tanulnunk és tanítanunk. Mindezt példátlan sebességgel.

Szülőként a kérdés, hogy milyen pályára küldjük, segítsük a gyereket még nehezebb, hiszen már nincsenek - vagy úgy tűnik, hogy nincsenek - olyan szakmák, amelyek stabilak és hosszútávon lehet velük számolni. Amit adhatunk tehát, az egy stabil alap, amire építeni lehet, és ahonnan kiindulva bármilyen irányban lehet mozdulni. Persze, ezt is mondani könnyebb...

Az olyan új technológiák, mint a mesterséges intelligencia, az IoT és a blockchain rengeteg szakma létjogosultságát kérdőjelezi meg egészen rövid távon. Az IBM Watson mesterséges intelligenciája a big data és a gépi tanulás célzott alkalmazása által már sok esetben jelenleg is pontosabban diagnosztizál, mint egy orvos, az elosztott főkönyv és a tokenizáció révén egyebek mellett az amortizáció automatizálható könnyedén, míg az internet of things összekapcsolódó eszközei között folyó villámgyors kommunikáció az emberi beavatkozás szükségtelenedésére kínál példákat.

Oktatási dilemma - mit tanítsunk a gyereknek a digitalizációra készülve

Ez pedig nem csak a laikus szülőket állítja nehéz helyzet elé, de az oktatási szakemberek, oktatás módszertannal és filozófiával foglalkozó kutatók, pszichológusok sem tudnak erre jó választ adni. Persze ez annyira nem is meglepő, hiszen a kérdés több komponensű. Leegyszerűsítve két kérdésre kellene tudnunk választ adni: (1.) merre tart a világ, és várhatóan hol lesz 10+ év múlva, illetve (2) milyen módon tud agyunk - a mienk és a gyermekeinké - alkalmazkodni ehhez a változáshoz, hogy tudunk a leggyorsabban és hatékonyan tanulni. Az első kérdésre nem igazán az oktatási szakemberek feladata lenne válaszolni, de nem lehet kikerülni a kérdést nyilvánvaló okokból. Túl hosszan ezzel nem tudunk itt és most foglalkozni, és az előző bejegyzésben írtunk is róla.

A mire kell felkészülni kérdés viszont megválaszolásra vár, és csak utána tudunk a hogyan-nal foglalkozni. Az igen komplex új technológiák összekapcsolódása pedig nagyon változatos szakértelmet igényel jelenleg, ami visszavisz minket a Wallerstein-i unidiszciplináris felfogáshoz, vagyis hogy a különböző tudományterületek tudásanyaga csak általunk kerül külön "dobozolásra", a világ azonban többnyire nem így működik. 

Új oktatási módszerek

Arra már napi szintű az evidencia, hogy nem azt és főleg nem úgy kellene tanítani, amit és ahogyan az iskolákban tanítanak. Legalábbis sokkal hatékonyabb módszerekkel is elsajátítható sokkal hasznosabb tudás. De legyünk igazságosak, egy erős és általános alapra is szükség van ahhoz, hogy specializálódni tudjunk és az iskolai oktatásnak elvileg ez lenne a célja. Ennek megfelelően tipikus dilemma, hogy az oktatáspolitika inkább arra kap útmutatást, hogy mit emeljen be, nem arra, hogy mit hagyjon ki. A helyzet tehát nem egyszerű.

Tanulási applikációk és az agyunkhoz alkalmazkodó oktatás

Az előző bekezdésben feltett második kérdésnek - vagyis hogyan alkalmazkodjunk, hogy tudunk gyorsan, hatékonyan tanulni - már nagyobb a relevanciája a közegben. E téren születnek is újabb és újabb elméletek és megoldások, mint például a brain-based learning, a flipped classroom - fordított osztályterem, a gamifikált oktatás, a teljesség igénye nélkül...

Applikációk tömkelege bizonyítja napról-napra, hogy felnőtt vagy akár idős korban is elsajátítható új tudás, akár egészen komplex területeken, és akár meglepően könnyen. Csak az agyunkhoz kell alkalmazkodni. Tisztában lenni azzal, hogy hogy szeret tanulni, mikor és mennyire fárad el. Ha erre megvan a bevett módszer, onnan már egyszerű a helyzet. Akkor már csak evolúciós lustaságunkat kell becsapni, a szokásokat átállítani, a jutalmazási mechanizmust, sőt akár a függőségi hajlamot erre használni - ahogy teszi ezt sokszor a gamifikáció (jó példa erre a Duolingo). Vagyis sokan rájöttek már arra, hogy az információhoz való hozzáférés adott, a tanulás módszere a kulcs adott készség elsajátításához.

Felkészülés a digitális korra oktatással

A digitalizációról tartott előadások, felnőtt képzések és egyetemi kurzusok során régóta mondjuk a hallgatóságnak, hogy sokkal rövidebb távon alakul majd át az életünk drasztikusan, mint azt most (akkor) gondolnánk. Furcsa módon ezt a Covid helyzet bizonyította - illetve adott belőle ízelítőt, számunkra is meglepő hirtelenséggel. Ily módon saját magunk számára is fontos tanulság: könnyen és gyorsan "meglepődhetünk" és olyan helyzetben találhatjuk magunkat, hogy a korábbi szabályok nem vagy alig érvényesek már.

Jól meg kell tehát választani, hogy mit tanulunk (tanítunk, vagy taníttatunk) és főleg hogyan. Célszerű az alkalmazkodást leginkább segítő készségeket fejleszteni, és az azokhoz szükséges tudást a lehető leghatékonyabban megtanítani. A leginkább konszenzus közeli válasz a mit tanítsunk kérdésre továbbra is: 1. digitális készségek, 2. idegen nyelvek és 3. nemzetközi környezet. Így erre már nagyon sok mindent lehet építeni. Ez a Brainobrain órákon oly módon materializálódik, hogy amint a fáradás jeleit észleli a trainer gyorsan változtat a feladatokon, és egy teljesen más jellegű, de készségfejlesztést, mint célt támogató tevékenységre váltva "csapja be" az agyat, és más szenzorok mentén "támadva" állítjuk új kihívások elé a gyerekeket játékosan.